Egy hétig Aranyosegerbegyen tanyáztunk Rozi mamáékni, mámiékni, a vauvauni, a nyaunyauni meg a kotakotáni. Ott becéztek így a csemetém előtt, hogy az a rossz anyád, miután Rozi mama kivette a kanalat és a tányérkát a kezemből, amivel etettem Vandát, és Az a rossz anyád nem ad neked enni! felkiáltással nekiállt megetetni a csajt.

Aki kb. 25-30 dkg-ot hízott egy hét alatt, s mire hazajöttünk május 11. körül 7.20-at nyomott a muki. Megtanult höngörőzni a matracon, sokat napozott a félárnyékban, egészen ügyes nagylány lett. Mámival jöttek ki a legjobban, imádta tépkedni a szakállát meg simogatni az arcát, hangosan röhögött neki. Mámi meg is lépett vele a szomszédba, amíg egy rokonnal dumáltam.

Deniszke elvitte a bolt elé a lányokkal szórakozni, anya gyomlált meg kapált egy kicsit, de a végére jól megunta magát. Még egy kicsit szunyált is, aztán hazajött Robi és már nem lehetett jól érezni magát. Mondott ilyeneket, hogy aná, aná meg emem, amikor éhes vagy bánatos volt.

Csudajó volt, hogy egy-egy kis időre elszórakoztatták, volt akire rábízni, ha wc-re kellett mennem stb. Ő is nagyon élvezte, de egy idő után kellett neki aná, és úgy de úgy sírt, hogy csak én tudtam megnyugtatni. Az énekelve hordozással lenyugszik egy idő után. Összebújtunk és szopizva elaludtunk.

Hazatérés után apával kénytelenek voltunk magunk közé venni az ágyban a déli pihi alkalmából. Vacsoracsatát néztünk online, Vanda rámoccant és felült egyedül a párnáról. Ott imbolygott hosszú percekig, mint egy részeg kacsa. Nagyon cuki volt. Apa büszke, hogy nem egerbegyen, hanem itthon ült fel. Még mondja valaki, hogy a tévézés, számígtógépezés akadályozza a gyermekek mozgásfejlődését!

Azóta már megismételte Anyuéknál is a cselt. Mindig párnáról ül fel, az ágyból erőlködik, de még nem tud. Mint ahogy stabilan ülni sem. Megpróbáltuk az etetőszéket, de még kényelmetlen neki, mert egy idő után kidől.

Amit a múlt héten hallottam - tegyük hozzá. A babamasszázsos anyukák egy részénél most ez a téma, mármint a gyermek hozzátáplálása. Az hagyján, hogy nincs tejem felkiáltással az egyik anyuka hat hét után nagyjából abbahagyta mindkét gyereke etetését, de

1. pufuléccel (pufuleti) eteti 4 hónapos kora óta. A pufi egy olajban és sóban gazdag kukoricalisztből készült olcsó snacks, a románok puliszkás csipsze. Nem rosszabb szerintem, mint a chio, de nem is jó. Annyira sós, hogy felnőtteknek sem ajánlott, nemhogy egy, az ízekkel alighogy ismerkedő csecsemőnek.

2. kenyér telemeával - ha hónaposan. A kenyérfélék 8-9 hónapos kor után ajánlottak a lisztérzékenység miatt, ami egy családi idegőrlő betegség lehet. Semmit nem ehet meg a lisztérzékenyes gyermek, amit mi minden nap eszünk: habarásos levest, kenyeret, kiflit, péksüteményt, rántást, palacsintát stb. A telemea meg egy nagyon sós sajtféleség. A tejtermékek szintén 7-8 hótól ajánlottak, a tehéntej meg egyéves kor felett.

3. tejbegríz tehéntejből - lásd előbbiek.

Igaz, hogy mindkét bébi, akiket ismerek e háromból a nehézsúlyúak között birkózik, így lehet, hogy engem csak az irigység terített le.

Megmértük Vandát, szerdán este 7 kiló volt, péntek reggel 6.85. Fura, hogy ilyen különbségek vannak, mintha jojódiétázna a leányzó. De mindegy, lényeg az, hogy végre kicsit nőtt és megduplázta a születési súlyát. Hat hónaposan és két hetesen tehát 7000 grammot nyom a latban.

Hétvégén voltunk a sétatéren, véletlen ötlet folytán betévedtünk a játszótérre. S hát nem imádta? S hát nem ott volt véletlen apánál a fényképezőgép? A hintán kacagott, a lipinkát is imádta. A csúszda még félelmetes, különben is elfáradt, amire a körhintán is pöröghettünk egyet.

Vasárnap megismételtük a bulit plusz kocsmáztunk a Jungle nyári kertjében és meglátogattuk Kaufland apót is, ahonnan friss őszibarackpéppel tértünk haza. A bébikonzervekben úgy látom, a Hipp a legjobb. Ebben nincs tartósítószer, cukor, tejpor és színezék sem. Savtalanított almalevet, őszibarackpürét és aszkorbinsavat vagyis C vitamint tartalmaz. Igaz, nem lehet mindenhol kapni, az olcsóbb Nestlé termékek kiszorították a piacról, de Nestlében nem találtunk őszibarackot, már pedig most azon a sor a kóstolásban.

Az almát, murkot, pityókát, céklát házi termésből kóstoltattam, mama ugyanis nem használ műtrágyát a kiskertjében, de őszibarack mostanában már nincs a boltokban, s ha lenne is, igencsak műanyagillatot eregetne. Így marad a válogatott, bio, vegyszermentes konzerv. Ami amúgy nagyon finom. Felét egyből legyúrta, ráadásul egy nagyméretű szopizás után. Sétából hazatérve ugyanis mindkét mellemet percek alatt leszivattyúzta, aztán amíg apával családi ebédeltünk, csak úgy mellékesen lenyelte a fél bili barackot.

Ma már nem ment annyira, lehet megcsömörlött tőle:P

Pár másodpercig egyedül ülni. Anya nem tudja összefogni a száját az örömtől. Szerda este ezt már egyszer produkáltam, de most újból helyzetbe hoztak. Hátra döntenek egy picit az ágyon vagy a fotelben, és ha kedvem van, felülök. Többnyire akkor, ha nem nyomnak játékot a kezembe, unatkozom, és látni szeretném, mit művel anya ezzel a fekete izével, amit főleg két mutatóujjal ritmikusan nyomogat, de nem zongora.

Körbe forogni a tengelyem körül.

Hasra fordulni. Villámgyorsan hasra fordulok, pedig kiskoromban utáltam az ügyet. Öt hónaposan és egy-két hetesen sajátítottam el a technikát, amit azóta tökélyre fejlesztettem. Vissza csak ritkán fordulok, pedig hasról hátra már négy hónaposan is tudtam cselezni, de rájöttem, anya csak ennek örül igazán. Meg a böfik és a purci manók is könnyebben elhagyják a habtestemet, ha hason eregetek.

Hason fekve játszani, játékokat elkapni és befalni. Ezen a héten tanultam meg. Egyszer csak azt vettük észre anyával és apával, hogy már ez is megy nekem.

Egyik kezemből áttenni dolgokat a másikba. Szimultán is. Két cuccot ki tudok cserélni a két kezem közt.

Csörgőt rázni és nézegetni közben. Egyre kevesebbszer verem fejbe magam, illetve már nem vagyok olyan fuzsitus, és egyre kevesebbszer kapom be rögtön a számba a kezembe kerülő dolgokat, előbb alaposan megnézem őket. A szemeim meg javában sportolnak ilyenkor: össze-össze szaladnak.

Van egy ritka faja csörgőm - anyáéknak nem nagyon tetszik, de én bírom - lila-fehér és átlátszó műanyag gömb van a belsejében, aminek a belsejében pedig mindenféle biszbaszok vannak: golyócskák, rudacskák, gyűrűcskék - csupa olyan, amit nem szabad lenyelnem, a fülembe és orromba helyeznem, ha szerencsésen eltöröm a gömböt.

Bepörögni az ágy alá, amíg anya a konyhában főz, apa meg laptopon van.

Ezt nem is én írtam, hanem anya, de én is itt ültem mellette. Egész jól fogalmaz az öreglány.

Hasra fektettük és ott hagytuk a zenélő maci és néhány csörgő kocka társaságában. A macit hamar lefejelte.

Ügyesen bemérte, hogy a kockákra nem érdemes figyelmet szentelnie, hiszen a hűséges vécémacija kicsit közelebb van hozzá. Addig mesterkedett, amíg a fejével bökdösve magához húzta szegény medvét és benyalta. Ekkor hagytuk el a terepet öt percnyi nyugalomra. Amikor meglestük, már két arasszal odébb hasalt a nyáltócsa felett és vigyorgott, hogy ő már mit tud.

Érdekes, hogy bár tud, nem fordul meg. Úgy tűnik, az a típus, aki nem világmegváltásra törekszik, hanem arra, hogy a jelenlegi helyzetből a lehető legjobbat kihozza. Most komolyan el kell töprengenem, hogy kire is hasonlít.

Különben ma a beteg mamának is megmutattuk szinte az összes tudományunkat, szegényt jól lefárasztottuk a bőcsködözéseinkkel. Holnap takarítás, mert jönnek másik mamáék és meg kell mutatni újból a tutit. Bár már vki feltalálná az önműködő takarítógépet - persze zajmenteset - mert egyszerűen unom és kész. Hát nem jobb egész nap Vandával röhigcsélni, csiklandozni, pelusozni, szopizás közben fejsimizni és összekacsintani, aztán jót aludni, mint a klóros ronggyal öt percig tartó sikerélményt varázsolni?

Vanda önállósodik. Egy ideje, amióta jártunk baba-mama klubban, és láttam, hogy más csemeték milyen fürgén forognak, leteszem Vandát napközben a földre, körülötte játékok. Eleinte nem nagyon füllött hozzá az ínye, nem volt hajlandó egyedül játszani, de mostmár ideig-óráig elvan magában. Vasárnap este meg is döbbentett rendesen. Letettem a földre, pokróckára, és mikor besunyiztam, hogy meglessem, miért ez a nagy csend, teljesen máshol találtam, mint ahová tettem. A pokróc mellett, a szőnyegen vigyorgott büszkén a piros felsőjében és piros pampóiban, amik a sétáról maradtak rajta - nem akartam egyből teljesen levetkőztetni, nehogy megfázzon.

Amúgy meg csak azért írtam ide, jobban rögzülhessen a kép, amint apával körülötte állunk, csodáljuk és gratulálunk neki, ő meg teleszájjal mosolyog.

Később jöttünk csak rá, hogy csinálta. Kicsit elfordul oldalra, ehhez megemeli a felső testét és a lábait, majd egy picivel arrébb landol. Leírhatatlan látvány volt, ahogyan örült, valósággal sütött a büszkeség és a huncutság róla. Amíg a konyhában tevékenykedtem, még néhányat pörgött maga körül. Hétfőn pedig ugyancsak gyakorolta a vasárnap tanultakat. Letettem a hátára az ágy közepébe, és amikor bementem, a hasán feküdt az én nagylányom, aki a nemzeti ünnepünkön, március 15-én, 5 hónaposan, két hetesen és egy naposan fordult először a hátáról a hasára. A hasáról a hátára január 25-én, majd 4 hónaposan fordult először, ezt véletlenül videón is sikerült megörökítenem.

Készültünk Vandával ünnepelni a főtérre, de nem jött össze, mert ez a fránya havazás rendszeresen belecsúfít a délutáni sétánkba. A nemzeti hovatartozás érzését nem lehet elég korán beléoltani a gyermekbe - túl sok Duna tévét nézek mostanában. Elvégre félig székely a leánkagyermek, vagy tán egészen az.

Ma este kicsábítottuk apát egy kis havas sétára az üzletig s vissza. Utál kimenni, mindig nekem tesz nagy szívességet, ha kimozdítja a lapos seggét, aztán meg ő a sztár, hogy milyen jól érezte magát. Ma este ezt játszottuk:

Felhívtam Eszter barátnét, megszült, de nem tudott beszélni telefonon. Amikor szüléstörténetet hallok, mindig eszembe jut a sajátom, és beleborzongok. Gyomorideg és tsai. Nagyon vagány, ha az embernek gyermeke van, csak épp megszülni ne kéne. Azt hiszem, a mai napig rányomja a Vandával való kapcsolatunkra a bélyegét, hogy milyen borzalmasnak éltem meg a szülést. És attól félek, nehogy ez később is kihasson rá. EGy orvosnő mesélte, hogy az anyukának szülés közben halálfélelme volt, az ötéves gyereke pedig minden ok nélkül folyton a halálról beszél.

Nekem nem volt halálfélelmem, de annyira megszenvedtem, hogy amikor megszületett, nem annak örültem, hogy megláthatom a kisbabámat, hanem annak, hogy már nem fáj :( Persze a dokim szerint nem volt semmi különös, gyakran előfordul, hogy a fájások hosszabb ideig tartanak az átlagnál. Nem is vajúdtam végig, mert a vajúdás csak a három ujjnyis tágulástól kezdődik. Ő még nem szült, nem volt a statisztika egyik eleme. Nem tudhatta, hogy a fejemben én már két hónapja mind csak szültem.

Hajnali 3/4 kilenckor alig bírtunk kimászni az ágyból, hogy babamasszázsra menjünk tízre. Így is késtünk picit. Megismertünk egy udvarhelyi homeopata orvoslással foglalkozó doktor nénit, akinek a kisebbik, Hanga babája is jár a masszázsra. Nagyon megörültem neki, mert Vanda három és fél hónapos koráig háromféle antibiotikumot szedett a streptococcus fecalis nevű baktériumra, és még mindig véres a széklete. Valószínűleg tejallergiája van, de a háziorvos rá se bagózik, pedig mondtam neki, hogy úgy vettem észre, amikor tejterméket eszem, akkor véres és/vagy hígabb a széklete.

A bőrkiütésére is hidrocortizonos kenőcsöt kapott, pedig az is lehetett valami allergizáló dologtól. Keresztanyám - gyerekorvos a határ túloldalán - szerint ilyet nem szabadot volna kapnia.

A masszázson hihetetlen akrobata mutatványokat űzött Vandával Lujzi. Az alkarjánál fogva lógatta a babát, majd a vádlijánál fogva emelte az égbe, fejjel lefele. Aztán az ugyanazon az oldalon levő karjánál és lábánál fogva lógott a pici. Mama tutira gutát kapott volna, ha meglátja, hogy mit művelnek a drágalátos unokájával. Ahhoz képest, hogy milyen fáradt baba volt, Vanda egész jól tűrte az összes kínzást. A hengerben forgástól nem volt elszállva, kicsit pityergett is. A taxisofőr bácsit is meghódította, de a bankban a nénik is nyújtogatták a nyakukat, hogy megnézzék, akit eddig csak a pocimban láthattak.

Itthon már nagyon nyűgös volt, össze is pisilte magát nyakig, alig bírtam felöltöztetni, bodyt nem is kapott, csak egy kis virágos trikót meg egy nem nyakbabújós szvettert, hogy ne zokogjon annyira. Rögtön elszunnyadt.

Kicsit aggódom, mert nála korra kisebb gyerekek már javában forgolódnak, de ő még csak a hasáról a hátára fordul - ha kedve van. Mondjuk, érthető, h nem fordul hátról hasra, soha nem is szeretett hason feküdni, minek törné magát akkor? Nem hülye, hogy olyasmiért kínlódjon, amit nem szeret.